Pár órával később Billel kettecskén ültünk a konyhában. Én a pulton, ő az egyik bárszéken. Mire bejöttem a lovaktól, addig drága uram elintézte, hogy este ketten maradjunk itthon. Szóval az egész banda Tomnál éjszakázik és gyereket felügyel. Olyan aranyosak, hogy így összefognak értünk.
- És most mit csináljunk? – kérdezte, miközben egy papírtörlőt tépett szét darabjaira.
- Ha már a konyhában vagyunk, így ketten, akkor csináljunk vacsit. – ugrottam le a pultról és már hajoltam is le a lábosos szekrényhez.
- Ötlet? – élénkült fel ő is.
- Gnocci? – néztem rá. – Mindketten imádjuk az olasz kaját, te még nem csináltál, én tudok, megtanítalak, közben szórakozunk és még finomat is eszünk.
- Oké, benne vagyok. Mit hozzak elő? – állt fel én indult meg a polcok felé.
- Liszt meg krumpli kell össz-vissz. De ha már ott matatsz, az olívaolajat is kihozhatnád. A mártáshoz az is kell. – innentől én voltam a főnök, irányítottam, ahogy akartam. Krumplit főzött, pucolt, friss zöldfűszereket vágott.
- Öhm… hogyan tovább?- nézett felém. Keze könyékig tésztás volt, úgy fordult felém, mint a műtős orvosok, a sikertelen műtét után. Fúj, akkor el is képzeltem, hogy a tészta helyett vér van a kezein.
- Gyúrj belőle ilyen kukacot. Azt vágd fel kis gombócokra, kicsik villával nyomkodd be őket, aztán forró vízbe a kopasszal! – kiáltottam fel a végén, mire ő elég hülyén nézett. – Bocs, magyar népmesék. – Gondosan megcsinálta, amit kértem, közben én megcsináltam a mártást. Pár percen belül a kis golyócskák már a víz tetején úszkáltak, egyből összekevertük a paradicsomos szósszal.
- Terítesz vagy én? – kérdeztem.
- Majd én. Addig felmennél egy üveg borért? – bólintottam és már a lépcső tetején is voltam. Befutottam a hálóba, egyből Bill szekrényéhez mentem. Tudtam, hogy az aljában mindig tart egy vagy két üveg bort a jobb napokra. Felkaptam az egyiket, végignéztem az ágyunkon, aztán elnevettem magam az ötleten és már lenn is voltam az étkezőben. Bill épp akkor rakta ki a poharakat az asztalra. Megemeltem az üveget, mire ő elmosolyodott.
- Tudtam, hogy tudod, hogy ott is van. Honnan jöttél rá?
- Hmm, rendes feleség lévén pakolgattam a férjem ruháit, aztán egyszer csak egy üveg bor gurult ki elém. Azóta is ellenőrzöm, mennyit iszol.
- Akkor nincs sok munkád. – köhintett egyet.
- Nincs ám, ez az üveg volt ott elsőnek. A másikat csak most láttam. – felnevetett, magához húzott és erősen megölelt.
- Úgy szeretem, hogy ilyen felnőttes vagy. – suttogta.
- Én meg úgy szeretem, hogy ilyen fiatal vagyok. – toltam el magamtól. – Te hozzám képest öreg vagy…2 év különbség. Másoknál még az egy év is csúnya dolog.
- Még egy ilyen és válunk. – röhögött.
- Oké, visszaszívtam. – csináltam egy ilyen szívó mozdulatot. (-.-)- Eszünk?
- Persze, csüccs, hozom a kaját. – a kaja finom lett, neki is ízlett. A borból alig ittunk, talán összesen 2 pohárnyit. –És most mit csinálunk?
- Gondolom, neked már van ötleted. - felkönyököltem az asztalra és az öklömmel megtámasztottam a fejem.
- Jól sejted. – felállt az asztal mellől, összeszedte a tányérokat, majd kézen fogott és kivezetett az udvarra. – Éjszakai lovaglás?
- Mi?! Te képes lennél most lovagolni? – néztem rá.
- De most mi a baj? Kimennénk az erdő szélére ügetni egy kicsit. – bocsi szemeket meresztett. – Na, ne rontsd el a szórakozásomat, légyszi.
- Jó, menjünk. – adtam be a derekamat. Bill benyomta az istálló ajtaját, ami nyikorogva nyílt ki. Több ló is kinézett a boxajtó felett. – Én Sábával, te kivel?
- Arra gondoltam, hogy én is Sábával…- vállait húzogatta, közben édesen végigtapogatta a falat.
- Most ezt úgy érted, hogy ketten Sábán, vagy te akarsz vele és én válasszak mást?
- Úgy, hogy ketten.
- Bill. Nyeregben se maradsz meg, szőrén még nehezebb. – a végére elröhögtem magam, mert elképzeltem, ahogy ügetés közben lecsúszik a ló farára.
- Majd most megtanítasz. Remélem.
- Rendben. – a szerszámosban leakasztottam Sába kantárját és elsiettem a boxához. Feladtam rá, átnéztem a patáit, aztán kivezettem a folyosóra. – Kiviszem, te becsukod az ajtókat, oké? – kisétáltunk az istálló elé, amíg Bill bezárta a ház ajtaját és az istállót, addig próbáltam magamat nyugtatni, hogy minden rendben lesz. – Drágám, jössz? – kiabáltam a sötétségbe.
- Itt is vagyok. – jelent meg a karám sarkánál. A Hold fényében csodálatosa nézett ki a fekete feszes pólójában és a szürke farmerjében. Felültem, aztán felhúztam őt is mögém. Átölelte a derekamat, a fejét a hátamra hajtotta. – Hm, többször is lovagolhatnánk így.  Felnevettem.
- Még csak el sem indultunk. – sarkammal megpöcköltem a ló oldalát, mire elkezdett sétálni. Lassan kiballagtunk az útra, majd lefordultunk az erdő szélére. – Ügethetünk?
- Ühüm. – szólalt meg halkan mögöttem, éreztem, hogy jobban megszorította a derekamat és hátra dőlt. Ügetni kezdtünk, szépen, lassan. Csodálatos volt a Hold fényében lovagolni. A nedves fű illata, távoli kutyaugatások hangja tette még inkább emlékezetessé. Hazafelé is ügettünk, fáradtan estünk be a házba.

Reggel hangos madárcsicsergésre keltem. Fordultam egyet az ágyban, mire Bill arcába ütköztem. Vidáman mosolyogva köszöntött.
- Jó reggelt, kicsim. – puszit nyomott az arcomra. Közelebb csúsztam hozzá, átöleltem, fejemet a mellkasához nyomtam.
- Neked is drágám. Jobb napunk nem is lehetne.
- Most kiderül, hogy bővül-e a család. – simogatta meg az arcomat.
- Hát, akkor kezdjünk neki. – húztam le magamról a takarót, kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Elővettem a terhességi tesztet a fiókból és elvégeztem a dolgokat. (szerintem mindenki tudja, hogy mükődik…xD) Mosolyogva léptem ki a szobából. – Reggelizünk, amíg kész lesz?
- Benne vagyok. – kikelt az ágyból ő is, felkapott magára egy rövidnadrágot és lementünk a konyhába. Megittuk a reggeli kávéadagunkat és ettünk pár lekváros kenyeret.
- Szerintem letelt az idő. Megnézzük? – tördeltem az ujjaimat az asztal mellett.
- Hidd el, én is kíváncsi vagyok. Menjünk. – kitolta a széket maga alól, kézen ragadott és felmentünk a fenti fürdőbe. Leült a kád szélére, én pedig a csaphoz léptem, ahova letettem a tesztet.
- Két csík az pozitív. Ha egy, akkor negatív. Bill, mit akarunk mi? – néztem rá idegesen.
- Még egy gyereket. Szép nagy családot. – simogatta meg a kézfejemet és rám mosolygott. Felsóhajtottam és elvettem a tesztet a csapról. Behunytam a szemeimet, elszámoltam tízig, aztán, bumm, kinyitottam.
- Két csík. – boldogan mosolyogtam rá, aztán az ölébe ugrottam. – Két csík! Bill, ez tudod mit jelent?- bújtam hozzá.
- Azt, hogy lesz még egy gyerekünk! Újra apa leszek. Szeretlek kicsim. – csókolt meg. – Ennél jobb elő-születésnapi meglepetést nem is kaphattam volna.
Hát újra anya leszek. Megint kezdődik minden elölről, újra 9 hónap, amíg a lehető legközelebb vagyok egy gyermekemhez. És újra attól a férfitól vagyok terhes, akit mindennél jobban szeretek. Még jobban a karjaiba bújtam, így ültünk percekig.