* este, koncert előtt pár perccel *

Mindenki őrülten futkosott a színpad mögött. A délután óta kicsit feloldódtam és nem gondoltam a babára. Bill épp beénekelt, Tom az ujjait kötözte be, Gustav nyújtott, Georg pedig fel-alá mászkált. Hogy hányszor éltem ezt már át! Bill velem szemben állt úgy 5 méterre az öltözőben. Épp azt énekelte, hogy ich bin krank ohne dich, amikor hozzám lépett és megcsókolt. Lassan eltávolodtunk egymástól. Kacér mosollyal az arcán lépett ki a szobából, mögötte a többi fiúval.

-          Indulunk. – mondtam Mirának és felálltunk a székünkről. Az előzenekar már a színpad mögött őrjöngött és pacsizott össze a fiúkkal.

-          Milyen a közönség? – kérdezte Georg.

-          Egyszerűen csodálatos. Jól megugráltattuk őket, szóval csak lazán. – válaszolt Silvia. Mosolyogva figyeltem, ahogy Bill próbálja a figyelmét elterelni a sikoltozásról. Nekidőlt a falnak, rázta a lábait, sóhajtozott. Odaléptem hozzá és a kezét simogattam.

-          Minden jól fog menni. Egyszerűen kapcsold ki az agyad, énekelj és érezd jól magad. Sok sikert. – bújtam a mellkasához. Erre ő mosolyogva átölelt. Egy fejhallgatós alak jött elénk és bejelentette, hogy kezdünk. Bill utoljára homlokon csókolt, majd tapsikolva elindult a színpad felé. Mirával mi is közelebb mentünk, szinte láttuk a közönséget. Aztán felkapcsolódtak a lámpák és a tömeg egyszerre sikoltott fel. Elhelyezkedtem, hogy csak egy lépés kelljen ahhoz, hogy lássam Billt. Épp kihajoltam, amikor Bill felém nézett. Összemosolyogtunk és pedig egy „V”, győzelem jelet mutattam neki. Erre ő felemelt hüvelykujjal válaszolt. Aztán Tom belekezdett a gitárba és minden felgyorsult. Mira elvarázsolva hallgatta a zenét, néha kipillantott ő is. Már jól a koncert közepe felé jártak, amikor Bill a kezeivel telegetett Gustavnak, hogy álljon meg. Mindenki Billre figyelt, aztán Tom elkezdett mosolyogni. Mirával kibújtunk a rejtekhelyünkről és figyeltük, mit lépnek. Bill kezdett beszélni:

-          Tudom, tudom. Nem kellett volna, de én most valamit meg akarok osztani veletek. Mint tudjátok férj és apa vagyok. – itt Mirával rémülten összenéztünk. Reménykedtem, hogy nem azt mondja, hogy újra apa leszek. – Ehhez viszont szükségem volt egy társra, akit meg is találtam pár éve. Ő mindig velem van, segít jóban-rosszban. Most is itt van, a színpad mögött bujkál, ahogy látom. – jegyezte meg és felém nézett. Épp ebben a pillanatban fordultam meg és bújtam Mira mögé. – Szeretném, ha megismernétek. – Bill elkezdett futni felénk, én pedig hátra, a színpad mögé. Mira előtt Bill lelassított és lépésben követett. A folyosó közepén megálltam és felé fordultam.

-          Én ezt nem akarom. – jelentettem ki csípőre tett kézzel.

-          Márpedig akkor is kijössz. Tudd meg, milyen érzés színpadon állni. – mondta és megfogta a csuklómat. Épp ellenkezni akartam, amikor Tom hangját hallottam a hangszórókból.

-          Ezek eltűntek. – a tömeg nevetni kezdett, én se bírtam tovább. Billhez bújtam. Átölelte a derekamat és besétáltunk. Ahogy megláttam azt a sok tízezer embert, leginkább visszafordultam volna, de Bill erősen tartott. Végig engem nézett, mosolygott és azt suttogta: nyugi. Kivezetett a színpad elejére, ahol szinte csak pár lépés választott el minket a közönségtől. Csönd volt. Figyeltem az emberek arcát. Páran összesugdolóztak, mosolyogtak, sírtak vagy hitetlenül néztek. Bill is körbe nézett, majd egymásra néztünk.

-          Megengeded? – kérdezte suttogva.

-          Meg. – válaszoltam, mire egymás felé fordultunk. Lassan közeledett Bill ajka. Lehunytam a szemem és vártam, amíg az enyémhez ér. Aztán Bill magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. A tömeg egyszerre felsikoltott. Átöleltünk egymást. Tom közben elkezdett gitározni. Amikor szétváltunk, mosolyogva megfogtuk egymás kezét és Bill levezetett a színpad mögé. Ott homlokon csókolt és futott vissza énekelni. Elvarázsolva álltam Mirával szemben.

-          Aztabuta. – jegyezte meg. Nekidőltem a falnak és lecsúsztam a földre.

-          Csodálatos volt. – suttogtam.

*koncert után, este*

Hazafelé már Mira nélkül mentünk. Érte jöttek a csarnokhoz és visszamentek a birtokra. Bill mellett ültem az autóban, a vállára hajtva a fejemet, csukott szemmel pihentem. Bill kifelé bámult az ablakon, közben nagyokat ásított. A többiek is hasonlóan vélekedtek, Georg szinte már aludt.

-          Alszol? – kérdezte Bill, miközben felém fordult és eltűrte a hajamat az arcomból.

-          Épp azon vagyok, hogy ne aludjak. De nagyon úgy érzem, hogy nem fog menni. – válaszoltam és ránéztem. Fáradtan rám mosolygott, megpusziltam az arcomat és megfogta a kezemet.

-          Pár perc és visszaérünk. Aztán alszunk egy nagyot. – mondta és nagyot sóhajtott. Tom a fejébe húzta a sapkáját, a mellkasán összefonta a kezeit és úgy próbált pihenni. Gustav az oldalára fordult, lábait felhúzta. Aztán ahogy újra ránéztem, azt vettem észre, hogy leveszi a cipőit.

-          Gustaaav! Fúúúj, szellőztessünk! – egyszerre felébredt mindenki. Tom első megmozdulása az volt, hogy kifordult az ablak felé és lehúzta azt. Georg nagy levegőt vett és befogta az orrát. Ő járt a legrosszabbul, mivel Tom és Gustav között ült. Bill a kezét az orra elé kapta és elfordult. Én hozzábújtam Billhez és inkább azt a jellegzetes Kaulitz illatot szippantottam be.

-          Jól van, na. Visszavettem. – szólalt meg megbántva Gustav és felhúzta az edzőcipőjét. Mindenki egyszerre sóhajtott fel. Lassan megérkeztünk a hotel hátsó bejáratához, kiszálltunk és lassan felballagtunk a szobáinkba. Halkan és fáradtan köszöntünk el egymástól. Bill egyből bement a szobánkban, én viszont még Tommal tartottam. Ahogy az ágy közelébe ért, ráugrott és elterült.

-          Basszus, most irigylem Billt. Van neki egy csodálatos barátnője, aki imádja. Én meg itt vagyok egyedül. – fordult a hátára.

-          Ha gondolod, ma itt aludhatok veled. Vagy gyere át hozzánk. – mosolyogtam rá és levettem a sapkáját.

-          Elfogadom a meghívást. – mondta mosolyogva és átmentünk hozzánk. Bill már alsógatyában feküdt az ágyban, nyakig betakarózva. Elmentem a fürdőbe, felvettem a hálóingemet és befeküdtem a két fiú közé.

-          Aztán semmi nyúlkálás vagy egyéb dolog. – jelentettem ki Tomnak, akin csak egy boxer és egy melegítőgatya volt. Mosolyogva átkarolt hátulról és egy párnát csúsztatott a férfiassága és a fenekem közé. – Köszi.

Reggel én keltem fel legelőször. Mindkét fiú felém fordulva szuszogott. Milyen egyformák így! Óvatosan kikeltem közülük és lábujjhegyen besettenkedtem a fürdőbe. Rendbe tettem magam és felöltöztem. Mire visszatértem az ágyhoz, Bill már mozgolódott. Épp közelebb bújt Tomhoz és átölelte. Nagyon kuncogtam rajtuk. Aztán Bill kinyitotta a szemét. Úgy, ahogy volt, kipattant az ágyból és zavartan nézett körbe. Gyengéden hozzá sétáltam és hátulról átöleltem.

-          Hogy kerül ide? Neee…- fordult felém.

-          Dehogy. Csak egyedül érezte magát és mondtam neki, hogyha gondolja, jöjjön át hozzánk aludni. Nem történt semmi. – fogtam meg a kezét. Megöleltük egymást.

-          Megyek fürdeni, addig ébreszd fel Tomot is. – mondta. Megvártam, amíg bezárta maga után az ajtót, majd akcióztam. Fogtam egy párnát és csatakiáltásokkal tarkítva Tomra vetettem magam. Nagyot nyögve megfordult alattam és álmos-édes szemeivel nézett rám. Rasztái szanaszét hevertek a párnáján, egyik keze a feje mellett, a másik pedig a mellkasán pihent. Vad pillantással nézett rám, amit még az is fűszerezett, hogy kihívóan mosolygott.

-          Wáááá, ne nézz így! Nem akarok Billnek rosszat. – jelentettem ki és felnyomtam magam négykézlábra.

-          Ajj, pedig reménykedtem. Imádom az ilyen ébresztéseket, amikor a nő felettem fekszik. – nevetett. Gondoltam magamban: Ez vagy te Tom Kaulitz! Ránevettem és egy hirtelen mozdulattal lehúztam róla a takarót. Meglepődve nézett le.

-          Áááá, nem tudtalak zavarba hozni. Hogy nem jutott eszembe, hogy te gatyában alszol…- álltam fel az ágy mellé.

-          Ez csak kivételes alkalom… máskor is jöhetnél. – mondta és felült az ágyban. Erre csak gúnyosan rámosolyogtam. Összefontam a kezeimet és rákezdtem:

-          Tudod, te a mostoha unokatestvérem vagy.

-          De Bill a férjed és vele is csinálod. – mondta úgy, mint aki ezen sokat gondolkodott.

-          Épp ez az. Bill az ikertestvéred. – csaptam a combomra.

-          De ez azt is jelenti, hogy a mostoha unokatestvéred. – jegyezte meg Tom halkan.

-          Ajj, te kiforgatod a szavaimat… Mindegy is, a lényeg, hogy nem leszek hűtlen. – emeltem fel a kezeimet az ég felé és úgy magyaráztam. Valaki erre hátulról átölelte a csípőmet.

-          Reméltem is, hogy nem leszel az. Megszakadna a szívem. – mondta Bill, aki éppen ebben a pillanatban jött ki a fürdőből. Közel bújt a nyakamhoz és elkezdte puszilgatni. Tom erre felállt és birtokba vette a fürdőt. Amikor elment mellettem, szúrós pillantást intézett felém. Nem értettem a viselkedését. Ennyire hiányzik neki Caro? Vagy csak szexelni akar? Esetleg… ááá, bele se gondolok, hogy esetleg szemet vetett rám, mert ez a lehető legrosszabb eshetőség. Bill felé fordultam.

-          Mi van Tommal és Caroval?- szegeztem felé a kérdést. Látszott rajta, hogy már várta a kérdést. Nagyot sóhajtott és leült. Én is helyet foglaltam mellette.

-          Tudod, Caro most Svájcban van. Mielőtt elment volna, úgy gondolta, hogy esetleg jobb lenne kettőjüknek külön utakon járni, mert nem tudja megígérni, hogy hűséges marad Tomhoz. Ő meg nem akarja azt, hogy esetleg Tom találkozik az igazival, de Tom meg rá vár. És ez így fordítva is igaz. Szóval szakítottak egymás érdekében.

-          Azta, én erről nem is tudtam. Mióta kiment Caro, azóta csak egy-két e-mailt írt, de azokban nem beszélt erről. Tomot meg nem akartam zaklatni. – mondta, megfogtam a kezét, de az arca helyett a padlót bámultam.