-          Álmodok. – jegyezte meg halkan.  Újra elterült a földön, immár csöndben, nagy levegőt véve.

-          Leányzó, mit csináltál, istenem. Ha ezt Bill meglá…- hagyta abba a szövegét, ahogy a kanapé elé ért. – Hello. Tom Kaulitz-Trümper vagyok. – köszönt Mirára egy csábos mosoly kíséretében.

-          Hello. Mirabella Berger. De csak Mira. – nyújtott kezet Tomnak. Az udvariasan felhúzta és csak utána fogtak kezet. Majd Tom engem is felsegített a földről és felállítottuk az ülőalkalmatosságot.

-          Na, mesélj, mi volt ez, amitől ennyire összebalhéztatok, hogy még szegény kanapét is felborítottátok? – ült le Tom szétterpesztett lábakkal az ágyra. Figyeltem Mirát, ahogy elvarázsolva leül Tommal szembe.

-          Csak egy kis párna és újságcsata volt. – legyintettem.

-          És engem kihagytatok… basszus. – csapott a combjára. Újra Mirára nézett, Mira pedig pironkodva elfordult. – Szóval Mira. Nálad szállt meg Niki, amíg bujkált előlünk. Kulisszatitkokat! Milyen volt ott? Mert velünk kib*szott rendes, de nem hiszem, hogy folyton ilyen. – hajolt előre.

-          Köcsög. – dobtam neki egy kis rongydarabot, amiről a leszállásnál kiderült, hogy Bill alsógatyája.

-          Fúúj, bazki, azért ennyire nem érzem közel a tesókámat magamhoz, hogy a boxerét hordjam a fejemen. – csapta le maga mellé.

-          Hááát, nálunk is rendes volt mindenkivel, elég sokat segített a birtokon, jót buliztunk meg minden. Igen megszerettem azalatt a pár nap alatt.- válaszolta Mira, miközben Tom kezeit figyelte, ahogy azok egyre feljebb csúsznak a fiú lábán. Észrevettem, hogy gyengéden az ajkába harap. Tom elmosolyodott.

-          Amúgy Bill hol van? – tettem fel a kérdést, hogy megtörjem a csendet.

-          Itt. – jelent meg az ajtóban. Terpeszben állt, kezeivel az ajtótoknak támaszkodott. Szemöldökét felhúzta és kacéran nézett rám.

-          Mackó! – rohantam hozzá. Mosolyogva ölelésre nyitotta a kezeit, én pedig egyenesen belebújtam. Lehajolt hozzám és a homlokomra adott egy puszit. Majd a szoba belseje felé fordult. Először Tomot látta meg, intett neki, majd Mirára nézett. Gyengült az ölelése, éreztem, hogy menni akar. Megfordultam, kézen fogtam és odavezettem Mirához.

-          Bill Kaulitz- Trümper. – nyújtott kezet Bill, mielőtt én mutathattam volna be egymásnak őket.

-          Mirabella Berger. – viszonozta. Mira fülig érő mosollyal állt Bill előtt.

-          Mira családja volt az, aki befogadott, amíg vártam rátok nyár elején. Megígértem neki, hogy cserébe megismerhet titeket. - magyaráztam Billnek.

-          Hát, akkor szeretném én is megköszönni, hogy befogadtátok ezt a kis csavargót. – dörgölte meg a hajam. Lefejtettem a kezét a fejemről, majd a mutatóujjammal benyúltam a bordái közé. Ő hangosan felnyögött, majd felém fordult, felkapott a vállára és becipelt a fürdőbe.

-          Áááá, tegyél már lee! Kijön az ebéd! Biiiiiill! Tegyél le, vagy…- rugdalóztam. Mire befejeztem a mondatot, letett a fürdőkád mellé, kifutott és becsukta az ajtót. – Nyisd már ki, te szemét. – csapkodtam az ajtót, a kilincs meg se mozdult. Kívülről húzta az ajtót és még a kilincset is felfeszítette.

-          Tom, segíts már. Basszus, 2 gyerek után is erősebb nálam. Csinálnom kell neki meg fél tucatot és talán én leszek az erősebb. – röhögött kintről. Hallottam, ahogy Tom lassan az ajtóhoz sétál és hangosan kijelenti, hogy majd ő megvéd a csúnya boszorkánytól. Mira nevetett a háttérben. Hallottam, ahogy Bill sikongat, Tom pedig mély, dörmögős hangon üvöltözik. Aztán kinyílt az ajtó. Tom jött be lassan, odalépdelt hozzám, kézen fogott és kivezetett.

-          Kinek kell megköszönni, hogy kimentette a hercegnőt a kastélyból? – kérdezte kisgyerekesen.

-          Hmm, azt hiszem…Billnek?- mondtam és a földön heverő Billre másztam. Az oldalán feküdt csukott szemmel, de közben kacagott. Négykézláb felé hajoltam és elkezdtem puszilgatni az arcát.

-          Kicsi a rakááááás! – üvöltött az ajtóból Georg és rám ugrott, persze csak óvatosan, ahogy ő fogalmazott.

-          Georgh, neeeh, áááá, neeeeeh! – próbáltam beszélni nevetés közben, de egy mafla medve feküdt rajtam.

-          Azta kurva, Georg most azonnal takarodj az asszonyról! Ő csak az enyém! – nyögött Bill alattam, kiszabadította a kezét és átkarolt.

-          Esetleg beszállhatnánk mi is? – kérdezte Tom, közben felhúzta Mirát a kanapéról és ránk lökte. Utána ő is rámászott.

-          A jó méteres lófaszt, Tom! Így is nyom vagy 170 kiló, te már nem kellesz. Bár ha belegondolok, talán Georg is leszállhatna, úgy jobban élvezném. – üvöltött Bill. Én már nem bírtam sokáig.

-          Szálljatok már le, terhes vagyok! – kiabáltam el magam. Egyszerre csönd lett és a többiek is lemásztak rólam. Bill tágra nyílt szemekkel nézett rám, ahogy a hasán feküdtem. Mira a kezét a szája elé kapta, Tom egy lendülettel leült az ágyra. Georg a földön figyelt, közben kacér fejet vágott. Gustav még mindig az ajtóban állt, bár már megjelent mögötte David is.

-          Hogy is van ez? – kérdezte halkan Bill. Éreztem, hogy vörösödök. Felült, engem pedig maga mellé ültetett.

-          Nem vagyok benne biztos, sőt! Még nem is tettünk érte semmit, csak azért mondtam, hogy szálljatok már le k*rva gyorsan. – magyarázkodtam. David betessékelt mindenkit a szobába, bezárta kulcsra az ajtót és leült.

-          Tudd meg, nem jó ilyennel viccelni. Mi az, hogy nem vagy benne biztos? – kérdezte dühöngve.  Bill észrevette, hogy megijedtem, magához húzott és átölelt.

-          Este eléggé belemerültünk és hát kimaradt a gumi. – mondtam alig hallhatóan. Tom egy pillanatra felnevetett, de ahogy Josht ránézett, egyből elhallgatott. Hallottam, hogy azt mormogja: Csakis az én öcsém lehet ilyen.

-          De legalább gyógyszert bevettél? Vagy szedsz fogamzásgátlót? – kérdezte David, miközben szinte megölt a szemével. Nem mertem ránézni, inkább Bill kezét néztem, amivel átölelte a hasamat. Éreztem, hogy azt simogatja, bár kicsit remegett a kezet. Minden szem rám szegeződött.

-          Nem vagyok gyógyszerpárti. Ha viszont ennyire zavar még egy gyerek, akkor elmegyek abortuszra. – jelentettem ki és hátradőltem, Bill ölébe. Tág, kételkedő szemekkel nézett rám.

-          Az abortuszt nem engedem. – jelentette ki határozottan.

-          Hát, akkor reménykedjünk, hogy nem talált célba a kis spermahaver. Bill, te pedig tartsd pózáron őket. Te pedig tegyél valamit, mert ez igen rossz fényt vethet ránk. – mondta David, közben mindenkin végig nézett, Mirán hosszabb ideig tartva a szemét. Rám és Mirára felváltva nézett, aztán Billre és rám, majd fejet rázva távozott. Nagy lendülettel becsapta maga mögött az ajtót.

-          Bocsáss meg. – mondtam Billnek a sírás határán. – Nem akartam elszólni magam, de kijött. Sajnálom. Még van időm, elmegyek esemény utáni tablettáért. – mondtam és felálltam. Fejemet lehajtva beszáguldottam a fürdőbe. A csap felé hajoltam és lemostam az arcomat. Ahogy felnéztem a tükörbe, visszaemlékeztem, hogy mennyire más arcom volt, amikor terhes voltam. Sokkal puhább volt a bőröm, szinte tökéletes. Az arcom kerekebb és teltebb volt, most viszont beesett volt. Olyan boldog lennék, ha újra babát várnék. Végig simítottam a hasamat. Lapos, izmos, a bordáim néhány helyen könnyen érezhetők. Az ikrek után nehézkesen lementek a fölösleges kilók, de ez sosem számított, hogy mennyi plusz van rajtam. Kopogást hallottam az ajtó felől.

-          Niki, Bill vagyok.

-          Gyere be. – válaszoltam halkan. Lassan belépett, végig engem nézett, az ajtót is a háta mögött csukta be. Látta rajtam, hogy a sírás határán vagyok.

-          Ooo, ne sírj! Megoldjuk. Nem David az isten, neked attól lehet még egy gyereked. - ölelt át.

-          Hogy érted, hogy neked? Nem vennéd nevedre? – löktem el magamtól.

-          De, dehogynem, hiszen az én gyerekem is. Sajnálom. Holnap elmegyünk, veszünk terhességi tesztet. Szigorúan közösen.

-          Az még nem jó. Minimum 10 napnak meg kell lennie az apróságnak, csak akkor mutatja ki. Várjunk, vagy tabletta? – kérdeztem könnyes szemmel. Elővett egy zsepit és letörölte a könnyeimet. Magához szorított.

-          Megtartjuk. Nem vagyok gyilkos. – jelentette ki. A hátamat simogatta. Éreztem, hogy a hasamat hozzányomja a csípőjéhez. – Ő is a mi gyerekünk.