Augusztus elején Bill elrepült a bandával Amerikába, hogy ott próbáljanak a koncertre. Én is hamarosan megyek utánuk, de előtte még lerendezek pár versenynevezést.  A gyerekek újra Simonenél és Gordonnál vannak, akik nem is bánják, hogy az unokák nálunk nyaralnak, mert a gyerekek már rég felnőttek, de ők még babázni akarnak. Épp indultam volna ki a reptérre, amikor Bill felhívott.

• Szia. Foglaltam neked szobát a szállodában, ha nem baj. Közvetlenül az én szobám mellett van, bár Tom kiakadt, hogy mi az, hogy különszoba. Nem érti az egészet. Szóval ha nem baj, akkor Tom költözne a te szobádba, te meg hozzám. Na, csak ennyit akartam, mennem kell, hangbeállás van. – gondoltam, vicces lehet, ahogy Tom magyarázza Billnek, hogy a házasoknak akkor is egy szobában a helyük. Bedobáltam a csomagjaimat az újdonsült kocsimba, amit Bill vett még az elutazása előtt. Egy újabb álmom vált valóra azzal a gyönyörű ezüst Audival. Utoljára hátramentem még a lovakhoz, megbeszéltem a felfogadott lovásszal, hogy mit kell csinálnia és mikor melyik ló edzik. Rendes gyerek volt, megbíztam benne. Még utoljára megsimogattam a lovak orrát, aztán kihátráltam az istállóból.   Beültem az autómba és lassan kigördültem a ház elől. Szokásomtól eltérően, most nem kapcsoltam be se rádiót, se cd-t. Kicsit szomorkás hangulatban érkeztem meg a reptérre. Újra itt hagyom a gyerekeket és megyek Bill után, mert ő számít rám. Becsekkoltam, és egy órán belül már a levegőt szeltük.

*

Augusztus 13. Megérkeztem New Yorkba. Túltengtek bennem az érzelmek, szinte ölni tudtam volna Bill öleléséért. Már mosolyogva ültem a taxiban, ami a hotel felé vitt. Az ablakon kifelé bámultam meg újra és újra az óriási házakat, és ahogy azok eltakarják azt a gyönyörű eget. Érdekes, hogy otthon szinte a természettel egy vagy, itt pedig még fát is csak elvetve látsz. Még a fű is ritka, ha mondhatom ezt. Hogyan lehet, hogy itt lakik több millió ember és nem hiányzik nekik a friss levegő és a gyönyörű látvány? Én nem bírnám ki itt, főleg, hogy nincsenek lovak és szabad tér az élethez. Nagyot sóhajtottam, majd a másik irányba néztem ki. Nem is messze megláttam egy épületet, amint az a név szerepelt, ahova mennem kell. Hát újra itt. Vidáman elkezdtem paskolgatni a combom és mosolyogtam. A taxi beállt az épület elé, kifizettem az utat, magamhoz vettem a táskámat és elindultam fel a lépcsőn. Az előtérbe belépve egyből a recepcióhoz rohantam és kikértem a szoba kulcsát, amit Bill itt hagyott nekem a nevemre. Ők éppen próbán vannak, így még várnom kellett a találkozással. Lifttel felmentem a szoba szintjére, megkerestem az ajtót és nagy levegőt véve a helyére tettem a kulcsot. Ahogy kattant a zár, egyből belöktem az ajtót. Első dolog, amit megpillantottam, az egy óriási csokor vörös rózsa volt az ajtóval szemben. Elbűvölve odaléptem, a hátam mögött megnyomtam az ajtót, és a kezembe vettem a csokrot. Beleszagoltam és magamhoz szorítottam. Ekkor kiesett belőle egy kis cetli, amin a következő állt: Csodaszép esténk lesz. Pihend ki magad előtte. – nevetnem kellett rajta, mert tudtam, mire gondol. Körbe néztem a szobában.  Óriási ágy, gyönyörű fürdőszoba. Hmm, talán tényleg jó lesz itt. Leültem az ágy szélére és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit csinálok én itt még 3 óráig. Hát, leginkább a nagy semmit. Lefürödtem, átvettem egy tiszta ruhát és nekiindultam a nagy városnak.

*

Csodálatosat sétáltam, láttam furcsa és érdekes dolgokat. De leginkább az estét vártam. Boldogan lépdeltem fel a hotel lépcsőjén. Már csak pár fok volt hátra a szintemig, amikor megláttam pár alakot a folyosó közepe felé. Ketten voltak, mindannyian háttal nekem. Nem kellett sok, hogy felismerjem őket.

• Biiiill! – rohantam hozzá és átöleltük egymást. Bőségesen ellátott puszikkal, én pedig erősen hozzábújtam a mellkasához. Egymásra néztünk, majd Bill a másikra tekintett, aki történetesen Tom volt.
• Szia Tom. – bújtam oda hozzá is, megöleltük egymást, és tőle is kaptam egy homlokra puszit.
• Szerintem jól döntöttem, hogy megengedtem a közös szobát. – nézett rám cinkos mosollyal. Mosolyogva Billhez fordultam, újra a karjai közé másztam és átöleltem a derekát. Még beszéltek egy keveset, aztán kézen fogva bementünk a szobába. Kiültem a teraszra, amíg Bill lefürdött. Olvasgattam az újságot, nézegettem az autókat, az embereket. Nemsokára Bill is csatlakozott hozzám. Leültem mellé a másik székre, beszélgettünk a koncertről, az újságról és az előzenekarról.
• Tom nagyon beindult a gitárosra. Mondjuk aranyos csaj, de nekem te vagy az első. – mondta, áthajolt az asztal felett és megcsókolt. Tomon pedig csak mosolyogni tudtam, mivel ott volt neki Caro, bár most külföldön jár iskolába. Sajnálnám, ha szakítanának. Olyan szépek együtt. Bill felhúzott a székből, a falnak nyomott és úgy csókolt tovább. Ahogy rájöttem, hogy mire megy ki a játék, teljes erőmmel eltoltam magamtól.
• Herr Kaulitz, várjon egy pillanatot. – mondtam neki és bementem a szobába. Bill jött utánam, hátulról átkarolt és ledöntött az ágyra. Durcásan felé fordultam és mélyen a szemeibe néztem. Ooo, azok a szemek. Újra elragadtak és engedtem, hogy azt tegyen velem, amit akar.
• Bill, nincs rá semmi szükség. – mondtam, ahogy az éjszakai szekrény felé nyúlt. Mosolyogva tette a dolgát. Élveztem. (paf.) Éreztem, hogy jól érzi magát. – Bill, utállak! – kiabáltam. Kihívóan mosolygott, majd hangosan felnevetett. Tudta, hogy hergelem magam, hogy még jobb legyen. Könnyed csókolt lehelt az ajkaimra, egy pillanatig elhallgattam, majd nem bírtam tovább, ordítoztam vele. Csodálatosat művelt velem. Egymás mellett feküdtünk, haja összekócolva és az izzadtságtól leragadt az arcára.
• Köszönöm. – mondtam, és hozzábújtam. Boldogan aludtunk el egymás karjaiban.