"Szerintem igen csak fontos, hogy életben tartsuk magunkban az egykori gyermeket. Arra gondolok, fontosabb a szív, mint az ész. Ha dönteni kell, ebben a sorrendben latolgatok." - Vavyan Fable

Tudod, gyermekkoromban szerettem álmodozni. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ma már nem. Talán ez a legfontosabb az életemben, persze csak a kutyáim után. Elképzelni, hogy a magas fűből, amiben fekszel, tündék bújnak elő, kacarászva fogják apró kacsóikba a hajtincseimet, harmatos, friss százszorszépet tűznek fülem mögé. Halványrózsaszín szárnyukon a jó reggelt kívánó, ébredező Nap álmos sugarai megcsillannak. 

Sosem leszek felnőtt. Mondogatják, hogy nőljek már fel, felelősséggel kell lennem mások iránt, de nekem ez nem megy, ha nem akarom. Örökké bájosan táncolgató kislány akarok lenni, aki a konyhában, csokis süti kotyvasztása közben a lisztes dobozkával is keringőzni kezd, majd ártalmatlanul a pultra ül és elgondolkodik, hogy mi lenne, ha ezt látta volna a nagy Ő?

Szerelemben nincsenek nyerő lapjaim. De kinek vannak... Sajnos a fehér nyúl csapdájába esek folyamatosan, követem-kergetem, mint Alíz Csodaországban az öltönyös, órás pamacsfarkút.

Mellesleg tudod, hogy milyen érzés egyszarvú hátán ülni, élvezni a szellőt, a karodat simogató selymes sörénybe kapaszkodni? Álomvilág kapuja mindig kinyílik előttem, mikor felülök drága patás barátaimra. Tiszteletet követelnek és kapnak is, szemük az egész világot magába foglalja minden bánatával, boldogságával.

Van még pár szenvedélyem így fiatal koromban. Ezek közül az egyik a frizbi; akárhogy, akármilyen, akármikor, akárhol. Még tanulgatom uralni a korongot, hogy úgy repüljön, forduljon, suhanjon, ahogy én szeretném, de ehhez szerencsére nagyon tapasztalt segítségem van. Nem csak játék szinten gondolkozok ebben a sportban, későbbiekben szeretnék egy ultimate frizbi csapatban tag lenni, esetleg canine freestyleban indulni.

De a legnagyobb szenvedélyem a Dog Dancing. Gyönyörű sport, közösen a kutyával. Harmoniában mozog az eb és gazdája közösen egy zenére, trükköket bemutatva. Arcust már úgy hoztam haza, hogy ő lesz a társam, akivel elkezdjük a táncolást, és jól is haladunk felfelé a létrán.